Az Oktatási Minisztérium egyik vezető munkatársa azt a tájékoztatást adta, hogy a kistelepülések azon elképzelése, hogy iskolatársulás esetén az oktatás továbbra is helyben folyhat, csupán illúzió. A törvényi szándék az, hogy a 7. és 8. osztály után, már a 5. és az 6. osztálynak is utaznia kell majd. Vagyis társulás esetén csak az alsó tagozat (1-4) fog helyben maradni. Mivel nálunk egy-két osztály létszáma már jövő évtől a kritikus szint alá fog csökkenni, a társulás nem sok jóval kecsegtet számunkra.
Tehát a mezőladányi iskolával való társulás esetén - bármelyikünk lett volna a vezető intézmény - az ő gyerekeik és a mi gyerekeink továbbra is garantáltan helyben tanultak volna. Mivel Mezőladány és Újkenéz is ragaszkodott ahhoz, hogy az ő iskolája legyen a vezető intézmény, megegyezés nem született. Mezőladány vezető intézményi szerepre való alkalmasságát azzal indokolta, hogy náluk a gyereklétszám minden osztályban eléri, sőt meghaladja a törvény által előírt minimumot (nálunk sajnos nem), szakos ellátottságuk 12%-kal jobb a mienknél, illetve 9. évfolyamtól nappali rendszerű szakképzés is folyik náluk.
Véleményem szerint, ezzel a társulással akár tagintézményként is jól jártunk volna, mivel:
- az újkenézi gyerekek továbbra is helyben tanulhattak volna elsőtől nyolcadik osztályig
- a ladányi és kenézi képviselő testület és tantestület azonos létszámú, így a közös döntések meghozatalánál egyenrangú félként tárgyalhattunk volna.
